Út és Élet Szociális Szövetkezet

Apróbojtorján: Évelő növény egyszerű, vagy csak kevéssé elágazó szárral, mely virágzó állapotban legfeljebb 1 m magas. A levelek egyenlőtlenül páratlanul szárnyasán összetettek; a nagyobb, kerülékes, fogazott élű levélkék között kisebbek találhatók, alapjuknál pedig pálhalevelek.

A sárga virágok nyúlánk, vékony fürtöt alkotnak, a szár csúcsán a virágok közötti távolság kisebb, mint az alsó szakaszokon. Júniustól késő őszig virágzik. Virágzás után a magház lefelé hajlik, csúcsán a horgas serték merevekké válnak, ezekkel a termés az állatok szőrzetéhez, az ember ruhájához tapad. A két makkocska-termés a kúp alakú magházban képződik.

Bokros helyeken, tisztásokon, erdők szélén, réteken található. Hasonló hazai faj a szagos párlófű az Agrimonia procera Wallr. (A. odorata Auct.), mely ugyanúgy felhasználható. Vizes kivonatai jól meghatározott antibiotikus hatással rendelkeznek, a normális bélflórát nem befolyásolják, az emberi szervezetre teljesen ártalmatlanok.

Az apróbojtorján cserzőanyagokat, kovasav-származékokat, tannint, katechint, flavonoidokat, pl. luteolint tartalmaz.Hasmenésre, gyomor- és bélhurutra, krónikus májgyulladásra antibakteriális hatása miatt alkalmas. Cukorbetegségeknél csökkenti a vizelet mennyiségét és csökkenti a szomjúságot is, stimulálja az emésztőrendszert.Torok- és szájgyulladásra, rekedtségre, mandulagyulladásra a flavonoid hatóanyag gyulladáscsökkentő hatása miatt használható. Legismertebb felhasználási területe a máj és az epe működésének szabályozása.

Kenőcs:

Egy marék apróra vágott szárított apróbojtorján-hajtást 250gr disznózsírral elkeverünk. Használhatjuk visszérgyulladás és altesti fekélyek kezelésére.